II. Rákóczi Ferenc

Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Zemplén megyei Borsi kastélyban született nemesi család sarjaként. Apja I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, anyja Zrínyi Ilona egy horvát bán lánya. Apját korán elveszítette, és Thököly Imre gyámsága alatt nevelkedett fel, aki egészen kis korától a kemény katonaéletre nevelte. Miután Thököly török fogságba esett, felesége Zrínyi Ilona vette át Munkács várának vezetését, és 3 éven keresztül hősiesen védte a várat a Habsburgokkal szemben.

Miután a vár elesett a család tagjait elhurcolták, Ilonát Bécsbe, az ifjú Ferencet Csehországba küldték, hogy ott folytassa tanulmányait.

1700-ban titkos levelezésbe kezdett a francia XIV. Lajossal, a „Napkirállyal”, a levelek azonban eljutottak a bécsi udvarba, ezért Rákóczit felségárulás vádjával letartóztatták. Felesége sikeresen megszöktette és eljuttatta Lengyelországba. 3 év múlva tért vissza, a kuruc felkelők kérésére. Kiadott egy kiáltványt melyben felszólította a magyarokat, hogy fogjanak fegyvert és vívják ki szabadságukat, a Habsburg-ház trónfosztását kérte, a Magyar Királyság jogainak visszaállítását és a független Erdélyi Fejedelemség elismerését.

1703 júniusában a már korábban kirobbant kurucfelkelés élére állt.

1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Erdélyi fejedelemmé választották. 1705-ben Szécsényben a Borjúpást nevű mezőn került sor a következő országgyűlésre, ahol a magyar rendektől a „dux & princeps” azaz „vezér és fejedelem” címeket kapta.

A következő években többször próbálkoztak békét kötni, azonban ez egyszer sem járt sikerrel, eközben a hadi helyzet egyre kritikusabb lett. 1711-ben ismét Lengyelországba utazott. Távolléte alatt főparancsnoka aláírta a békemegállapodást, melyet ma szatmári békeként ismerünk. Ezt Rákóczi sose fogadta el, nem volt hajlandó hűségesküt tenni, inkább önkéntes száműzetésbe vonult. Több országban is járt, de végül Törökországban, Rodostón lelt menedéket, itt élt haláláig.

Hamvait 1906-ban hazaszállították és a kassai Szent-Erzsébet dómban helyezték örök nyugalomra.

A múzeum rövid története

A Kubinyi Ferenc Múzeumot 1973-ban alapították. Nógrád Megye akkori legfiatalabb intézményévé vált, miután a balassagyarmati múzeumból áttelepítették a megye régészeti, numizmatikai és kőzettani gyűjteményét. 1979-ben vette fel hivatalosan Kubinyi Ferenc nevét, tisztelegve ezzel a tudós emlékének. A településen zajlott II. Rákóczi Ferenc szécsényi országgyűlése, melynek 300. évfordulója alkalmából az épület rekonstrukción esett át. 2013-tól pedig a kastély történelmi emlékhelyként van számontartva. Az MNM Kubinyi Ferenc Múzeumnak helytadó Forgách–Lipthay-kastély, a vidéki barokk építészet egyik éke, mely tartalmazza a középkori várkastély részleteit, a földalatti maradványok pedig a török elleni végvárat tárják a látogatók elé. A múzeum Szécsény szívében, egy káprázatos környezetben helyezkedik el. „Állandó kiállításai Nógrád megye őskorát, várait, a török időt, Rákóczi államát mutatják be és megtekinthető a 19. századi női lakosztály, valamint a kastélytörténeti és vadászati kiállítás is“- dr Limbacher Gábor igazgató.